A Tupoljev Tu-22M bombázórepülőgép, 9. rész

A sorozat záró részében a Tu-22M jelenéről, és az ez alapján kinéző jövőjéről lesz szó, kétféle modernizálással és egy új fegyverrel. Kitekintésként a típus egyik fő feladatáról, a repülőgép-hordozók elleni hadviselés kínai elképzeléseiről került még a posztba pár bekezdés. Végül természetesen a források zárják a bemutatót, melynek első része ITT, az előző pedig ITT olvasható. Érdemes ez utóbbi végére ellátogatni még egyszer, mivel egy érdekes videóval bővült.

Modernizáció a 2000-es években: az SzVP-24-22 rendszer

A kisebb, taktikai feladatokra bevetett, első számú orosz csapásmérő, a Szuhoj Szu-24 modernizálására sikerült pénzt keríteni a 2000-es években. A szállító a Zsukovszkijban lévő Гефест и Т (Gefeszt és T, szó szerint Héphaisztosz és T, ahol a T a точность, azaz pontosság szót takarja, a görög név pedig a tűz és a kovácsok istene) vállalat volt, mely a Mjasziscsev korábbi munkatársaiból jött létre. Ők már 1996 óta dolgoztak az SzVP-24 navigációs és célzórendszeren. Ezt sikerült beépíteni végül számos, Szu-24M2 jelű, modernizált változatba. Az oroszok úgy gondolták, hogy számukra célszerűbb lenne, ha a repülőgépeiket korszerűsítenék úgy, hogy azok hagyományos, végfázisú irányítás nélküli bombákat tudnának a fedélzeti rendszereik révén igen pontosan bevetni. Erre szolgált az SzVP-24, amely maga is a Gefeszt nevet kapta (СВП: Специальная вычислительная подсистема, azaz specializált számítógépes alrendszer). Mivel a Szu-24-esnél bevált a dolog, és mert lényegében elektronikai modulok cseréjét tartalmazta a módosítás, több katonai repülőeszköz számára is elérhetővé tették. A hajófedélzeti Szu-33 és a csapásmérő feladatú MiG-27 és Szu-25 is megkaphatta a típusjelével kiegészített nevű rendszert (pl. SzVP-24-33), de még az L-39 gyakorlógép és a Ka-50/-52 helikopterek számára is ajánlották. Nagyobb mennyiségben azonban elsősorban a Tu-22M3 részére készült a Szu-24-esen kívül.

gefesztes.jpg

(forrás)

Felül az egyik, Gefeszt és T általi modernizáción átesett Tu-22M3, a piros 37-es. Alul a cég emblémája a gépen

gef_embl.jpg

(forrás)

Az SzVP-24 alapelve annak beismerése is volt, hogy sose lesz rá elég pénze az oroszoknak, hogy a fegyvereiket tegyék precízióssá. Ez egy pragmatikus megközelítés volt egyébként, hiszen máig sem álltak elő egy sorozatban gyártott, univerzálisan használható célzókonténerrel, ami a másik utat jelentette ebben az esetben, mint a precíziós bombák elmaradhatatlan kelléke. Ezzel együtt, a Gefeszt-féle modernizáció lehetővé tette több, irányított fegyverfajta bevetését is új képességként.

A hangsúly a repülőgép navigációjának feljavításán volt. A Tu-22M3 esetében ehhez az NK-45-öst váltotta az SzVP-24-22 rendszer. Ennek része az A-737 műholdvevő, amivel az amerikai GPS és az orosz GLONASS jelei is vehetők, új navigációs elvet behozva az inerciális és a rádiós mellé. Utóbbi módszert az új SzRNSz-24 is kiegészítette, mely adatátviteli rendszerként is funkcionál. A navigátor két, többfunkciós képernyőt is kapott a műszerfalára, hogy jobban feldolgozhassa az új, pontosabb adatokat. A PNA radar által generált képet ezen túl rögzíteni lehetett, majd digitálissá alakítva, videóként vissza lehetett játszani. A teljes SzVP-24-22 rendszer adatait a TBN-K-2 típusú merevlemezes egység rögzítette, hogy utólag a bevetés rekonstruálhatóvá és elemezhetővé váljon. A számítási kapacitást biztosító Orbita-10 számítógépeket az SzV-24 váltotta le. A szokásos módon, az oroszok szorzószámokat adnak meg a hatékonyság javulására: a navigáció szerintük 8-10-szeresen javult, a bombavetés pontossága pedig 7-9-szeresen. Ezeknek a számoknak a mibenlétét igazából nem lehet tudni, minden esetre lényegében néhány méteres pontosságról beszélnek a FAB sorozatú bombákkal való támadás szórását illetően a rendszerrel ellátott bombázókra.

Az első, így módosított Tu-22M3-at (néha a „Tu-22M3 SzVP-24-22-vel” jelöléssel) 2009-ben tesztelték, és még abban az évben részt vett a Zapad-2009 (Nyugat-2009) hadgyakorlaton a fekete 37-es számú példány. Nagyobb számban 2012-től építették át a bombázókat a fentiek szerint, már a Mjasziscsevnél – nyilván nem véletlen ez, a Gefeszt és T eredetét tekintve. Általában 30 példányt említenek (vagy pedig az összeset), ami megkapja a rendszert.

tu-22m3_svp-24-22_05.jpg

(forrás)

Nem világos, hogy ezzel a modernizálással összefüggésben, de a bombázók megkapták a Mák rakétafigyelő szenzort. Ennek felső egysége a fülke mögött van, és emögé, kis, dielektromos panel alá került az A-737 műholdvevője. Kívülről csak ez különbözteti meg a normál Tu-22M3 gépektől az SzVP-24-22-vel ellátottakat. A burkolat épp, hogy kivehető a Mák aranyszínű félgömbjétől kissé hátrébb, a kép szöge miatt látszólag a pótbeömlők felett és előtt kicsivel. Maga a Mák szenzor a lenti képen látható közelről, egy Tu-95-ösre felszerelve egyébként

azovskiy-mak-ul-tu-95ms6-miroslavgyurosi-3s.jpg

(forrás)

svp-24_maks-2009_05.jpg

(forrás)

Az SzVP-24-22 elemei, elhelyezkedésük, és a navigátor műszerfala is az egyik kis képen. A PA-3 helyén, balra fent egy másik típusú monitor van. Ezáltal lehet megkülönböztetni a megint kissé másféle Tu-22M3M változat műszerfalától, lásd lentebb. Minden esetre a régi műszerek és katódsugárcsöves képernyők eltűntek. A kép feliratai szerint az alsó, LCD-nek tűnő monitorok a VM-10 jelűek

Modernizáció a 2010-es években: a Tu-22M3M

Bár a Gefeszt-féle korszerűsítés a 2010-es évekre biztosította a Tu-22M3 használhatóságát, ez azért egy korlátozott program volt. Az orosz légierő 60-70 50-60 gépet tart rendszerben, ebből kb. 30 kapta meg az SzVP-24-22 csomagot. Eközben a távolsági repülők számára két másik szálon is folytak látványos fejlesztések. Az egyik a távlati, minden kihívásnak megfelelő, új típus, a PAK-DA (a PAK-FA, vagyis a Szu-57 mintájára: „a Távolsági Repülőerők Perspektivikus Repülőkomplexuma”). Ez viszont már orosz becslések szerint is „leghamarabb 2030-ra” állhat szolgálatba. A Tu-160 újra gyártásba vétele a másik, már most is zajló projekt, mely M2 változatként meg is valósul lassacskán. A stratégiai bombázón elvileg szinte a teljes elektronikát lecserélték. A PAK-DA évtizedes távolságban lévő rendszeresítése, és a Tu-160M2 minden bizonnyal alacsony gyártási rátája miatt egy gyors, áthidaló megoldásra is szükség volt a 2020-as évtizedre. Kézenfekvő volt a Tu-22M3 átfogó modernizálása, hiszen a repülőgép maga rendelkezésre áll már, jó alapot képezve, továbbá a Tu-160M2 program elektronikája már készen van, és relatíve egyszerűen átemelhetőnek tűnt.

Így valósult meg a 45-03M (vagy 45-30) program, a „345-ös gyártmány”, avagy a Tu-22M4 és M5 (Tu-245) késői reinkarnációja, azaz hivatalos nevén a Tu-22M3M. Az egyik kezdő lépés annak érdekében, hogy ne csak a rendszereken javítsanak, hanem a repülési paramétereken is, megint az (új szériás) NK-32 beépítésének elővétele volt – talán kitalálható, hogy ez most sem valósult meg, maradtak az NK-25-ösök. Ettől a hatótáv 9-10 ezer kilométeresre való ugrását várták volna egyébként, a sokkal jobb fogyasztás miatt. De kezdetben 2 fősre kívánták redukálni a legénységet is. Ezek nem valósultak meg, túl nagy falatnak bizonyult mindkettő. Előbbi talán pénzügyileg, utóbbi technikailag (is).

A fő cél – mondhatni: ismét csak – a precíziós csapásmérés lehetőségének megteremtése volt, hagyományos töltetű fegyverzettel. Itt ez alatt elsősorban az új, nagy hatótávú manőverező robotrepülőgépekre kell gondolni, valamint a H-32-esre, és nem taktikai eszközökre. Ezért nem volt szüksége az új változatnak sem lézeres célmegjelölőre. Így a képesség sarokköve a csakis nagyméretű, jól elkülönülő célokat bemérni képes PNA radar lecserélése volt. Logikus volt a közben India megrendelésére is kifejlesztett Iljusin Il-38 tengerészeti járőrgép új, N verziójának Novella(-38) radarrendszeréből kiindulni, hiszen azért a legfontosabb feladat a hadihajók elhárítása maradt. Így a Ленинец (Lenyinec) irodától az NV-45 (Novella-45) radart szánták az új Tu-22M3-ra. Állítólag a H-32 tesztjeihez használt, 9804 számú bombázó (lásd korábban) ezzel repült 2008-tól. 2011-ben viszont a Szu-35Sz Irbisz radarjára váltottak át felsőbb utasításra, mint fejlesztési alapra. Ez egy viszonylag korszerű, PESA technológiájú eszköz. 2013-ban aztán megint az eredeti tervhez tértek vissza, így végül az NV-45 került a PNA helyére. Ez az 1NV-1 radarkomplexum része.

1nv1.jpg

(forrás)

Az egyik, M3M modernizáció alatt álló bombázó, erősen szétszerelve. Jól látszik az orr szerkezete, és, hogy csak az alsó részében van hely a fedélzeti lokátornak. Sajnos sem a PNA-ról, sem az NV-45-ösről nincs elérhető fotó…

sea_dragon_radar.jpg

(forrás)

… csak a Sea Dragon rendszer radarjáról. Ez az Il-38 tengerészeti járőrgép korszerűsített változatának felszerelése, melyet belföldre Novella-38 néven kínál a Lenyinec. Tehát elég valószínű, hogy – megfelelő méretben – ilyen az NV-45 radar is

m3m_szet.jpg

(forrás)

Alaposan szétszedik a gépeket, hogy további 10-20 évet szolgálhassanak

tu-22m3m.jpg

(forrás)

A navigátor műszerfala az M3M esetében. Érdemes összevetni a képet a Gefeszt-féle változatéval, amihez képest a PA-3 helyén lévő képernyő eggyel korszerűbbnek tűnik; talán azonos a lentebb lévőkkel (bónusz: a szaki sapkája)

Állítólag a repülőgépet irányító és a bevetési elektronika 80%-át lecserélték (navigáció, kommunikáció, hajtóművezérlés, üzemanyagrendszer, ECM). Talán a legfontosabb ezek közül, hogy az NK-45-öst az NVP-24-22 navigációs és célzórendszer váltotta. Ezen belül az INSz-2000-04 inerciális eszközre tértek át. Lényegében minden digitális lett, köztük az ABSzU-145MC repülésvezérlés is. A két R-832 és egyetlen R-847T rádiót az Sz-505-45 kommunikációs rendszer váltotta. Az ősrégi OPB-15T-t lecserélték a két síkban is stabilizált, négyféle látószöggel használható SzT-22-1 bombacélzóra, melyet Fehéroroszágban a Peleng vállalat készít. Ezzel, és a fenti cserékkel elérték a 3-5 m közötti, hagyományos, nem irányított bombákkal való pontosságot – legalábbis papíron, mert ez persze azért elég komoly eredmény lenne, és megbízhatóan inkább csak végfázisban is irányított fegyverekkel képzelhető el. A fülkében, korszerűnek mondható módon, bár napjainkban már egyben alapelvárásnak is számítóan, többfunkciós kijelzőket telepítettek.

Az új elektronikával és az adott eszközök integrációjával lehetővé válik több, új, korszerű robotgép bevetése is az M3M-mel. Mivel a hajók, hajókötelékek elleni támadás maradt talán a legfőbb feladat, ezért a korábban már bemutatott H-32 az elsődleges típus ezek közül. A régi, egyébként általában kiindulási alapnak számító H-55 helyett a szubszonikus, néhány ezer kilométer hatótávú, fix, szárazföldi célokat az alacsony észlelhetőségű H-101-essel lehet támadni. Ennek létezik H-102 néven a nukleáris töltetű ikertestvére is. Néhol említik még a H-555-öst is, mely az eredeti H-55 korszerűsített vezérlésű és harci részű verziója, 20 méteres repülési magassággal. Végül, ám legkevésbé sem utolsó sorban, a Tu-22M3M képes lesz négy darabot bevetni az új, hiperszonikus H-47M2-ből is. Ennek részleteit lásd a következő szakaszban.

A támadón kívül az önvédelmi fegyverzet is változott, vagyis eltűnt. Az anakronisztikus UKU-9K-502M gépágyúja és radarja is a múlté. Egy lapított oldalú, az eddigi gépeken a többi felületnél sötétebb szürke festésű, dobozszerű egység vette át a helyét. Az ebben lévő, új, önvédelmi zavaróadókról nincs közelebbi leírás, ami érthető, hiszen manapság ez a gép egyik legfontosabb része. De nem csak a fegyverzet és az elektronika újult meg. A legújabb változat ismét alkalmassá vált légi utántöltésre egy behúzható vevőn át; ezúttal egyébként már a harmadik elrendezésben, bár továbbra is az orr felső részén.

2016-ban született meg a szerződés az első négy M3M-re, és közülük is a legelső, a fekete 47-es számú, 2018. december 28-án emelkedett a levegőbe első ízben. A 37 perces feladat során még csak 1500 méterre emelkedtek.

tu-22m3m_vs_tu-22m3.jpg

(forrás)

A minden részletet, változást rögzítő charly015 blog által készített montázson ott vannak a külsőleg is látható különbségek: új antennák (piros és sárga), az utántöltésre szolgáló csőcsonkot fedő borítás (zöld), lentebb az új ECM rendszer konténere (okkersárga), végül további, ismeretlen funkciójú eszközök a farokrész alatt (legalul, pirossal)

tu22m3m_st-22-1.jpg

(forrás)

Ugyanonnan származó, bejelölt fotókon a megújult, SzT-22-1 bombacélzó. A tényleges berendezésen kívül a burkolata is megváltozott

tu22m3m_01.png

(forrás)

A modernizált bombázó oldalnézeti rajza (42-es oldalszámú példány)

Az M3M első repülése 1 percben. A linken egy jóval hosszabb, orosz nyelvű videó a verzióról

Megjegyzendő, hogy a H-15 eltűnt a repertoárból, modernizálásáról vagy újraindított gyártásáról sincs hír. A hidegháborús, nagy célsűrűségre tervezett fegyver helyét átvették a messzebb lévő, nem a gépen lévő szenzorokkal felderített, azaz nem „kapáslövéssel” leküzdendő célok elleni, és vagy észlelhetőségükkel, vagy sebességükkel védett eszközök. Ezek közé tartozik még a H-SzD vagy H-50 (még másképp: 715-ös gyártmány) manőverező robotrepülőgép is, melyet a típus jövőbeni, fő fegyverének szánnak. Ez egy kisebb, alacsony(abb) észlelhetőségű típus lenne a H-101 irányítórendszerével, azaz lényegében az amerikai AGM-158 JASSM ellenpárja. Méretei miatt a Szu-34 is hordozhatja. H-MT néven pedig egy ugyancsak 1,5 tonnás, tehát a régi eszközöknél jóval könnyebb, de megint csak szuperszonikus, mégpedig ezúttal torlósugárhajtóműves fegyvertípust említenek.

essjj.jpg

(forrás)

A még csak tervezett H-50, alatta méretarányosan a H-59MK2, amit taktikai típusok vetnek be, és legalul a már létező H-101. A H-50-esből hatot belső forgótáron, kettőt kívül, a szárnyak alatt vihet majd el a Tu-22M3M

Az új fegyvertípus, a H-47M2 Kinzsal hiperszonikus rakéta

2018 márciusában – stílszerűen szólva – bombaként robbant Vlagyimir Putyin beszéde, melyben több, elmondása szerint országa számára stratégiai előnyt biztosító fegyverrendszerről számolt be. A bemutatott eszközökön – nem is ok nélkül – hosszasan rágódott a szaksajtó, mivel azok felfoghatóak Oroszország visszatéréseként a nagyhatalmakra jellemző, legmagasabb technológiát képviselő fegyverfejlesztések színterére. A részletek persze igencsak homályosak, de a Tu-22M3M kapcsán az egyik, talán épp a legelőrehaladottabb állapotú új eszközre, a Х-47М2 Кинжал, azaz H-47M2 Kinzsalra mindenképp ki kell térni. Bár képi bizonyíték nem támasztja alá másfél évvel az elnöki beszéd után sem, de állítólag a hiperszonikus rakétából a bombázó négy példányt hordozhat.

A H-47M2 az utóbbi pár év talán legfelkapottabb fejlesztési irányzatának, a hiperszonikus csapásmérő eszközöknek az egyik, jelen állás szerint első, ténylegesen szolgálatba állított típusa. Orosz források hangsúlyozzák, hogy a 10 Mach-ra (10-12.000 km/h) is képes rakéta haladása során végig képes manővereket végezni. Ez pedig markánsan megkülönbözteti a korábbi, légi indítású ballisztikus rakéták csak kísérleti szinten létező kategóriájától, és, ami még fontosabb, nagyon nehézzé teszi ellene a védekezést. Ezek azok a tulajdonságok, amik az elsőre hasonló, H-22/-32 és H-15 rakétáktól is megkülönböztetik a H-47M2-t. E fegyverek ugyanis csak azért végeztek manővereket, hogy a célt pontosan eltalálják, nem a légvédelem előli kitérés okán. Ezzel együtt, a Kinzsal a leoldása után 4, majd ballisztikus pályán 10 Mach-ra gyorsul, ezért gyakran találkozni a H-15-ösnél is használt, aeroballisztikus rakéta besorolással. Mint a hasonlatokból kiderül, az új fegyver a H-15 kivonásával megszűnő képességeket pótolja, de magasabb szinten. A hatótávolsága ugyanis 2-3000 km, azaz 7-10-szeres, míg sebessége a duplája annak.

kinzsal_1.jpg

(forrás)

A MiG-31K alatt lévő Kinzsal két szögből. Bár az elfogóvadász maga is óriási, mégis érzékelhető a rakéta hatalmas mérete. Kis fantáziával mellé lehet képzelni egy másik példányt, és aztán köré az Iszkander szállító-indító, kerekes indító járművét

kinzsal_2.jpg

(forrás)

Nem kellett sokáig kutatni, és a fotók alapján a hamar kiderült, hogy a H-47M2 az Iszkander hadszíntéri ballisztikus rakéta módosított, légi indítású párja. A némileg megváltoztatott orr-rész, a kisebb vezérsíkok, és a start előtt a rakétafúvókát védő elemen kívül szinte teljes az egyezés. Ez a rokonság kétfokozatú elrendezést, és hagyományos, szilárd hajtóanyagú rakétamotort jelent.

… És megmagyarázza, hogy miért lehet már hivatalosan szolgálatban a rakéta a számára módosított MiG-31K-kon, hiszen az Iszkander már régóta létezik. Internetes fórumokon állítólag már 2010 körül előkerült az Iszkander–MiG-31 páros, tehát a Kinzsal nem előzmény nélküli. Ennek ellenére elég meglepetésszerű volt, amikor hivatalosan is felbukkant.

Az Iszkander alapvetően a szokásos, inerciális navigációs platform jelei alapján repül, de pontos célba találása érdekében különböző változatai rendelkeznek elektrooptikai és célterület digitális térképét a fedélzeti radar méréseivel összehasonlító vezérléssel is. Így aztán nem kizárt, hogy ezeket örökölte a Kinzsal is, de erre nincs érdemi adat. Ugyanakkor, hajók elleni képességet is említenek az oroszok, ami csak valamilyen, a végfázisban korrekciót adó rendszerrel érhető el. Így aztán aktív radar is szóba jöhet. Mindezek azért nem magától értetődő felszerelések az új rakétatípuson, mert az Iszkandernél is másfél-kétszer nagyobb végsebesség miatt az aerodinamikai felmelegedés nagyon nem könnyíti meg olyan anyagú orr készítését, ami kellően hőálló, de átengedi vagy az optikai, vagy a rádiótartományban a hullámokat. Ennek alátámasztására elég csak a H-15 orrkúpjáról leírtakat felidézni.

Minden esetre, ha a hajók elleni feladatkör igaznak bizonyul, akkor az oroszok felzárkóznak a kínaiak mellé. Ők ugyanis már rendelkeznek a DF-21D, hajók elleni ballisztikus rakétával, és folyamatban van ennek, vagy egy, ezen alapuló rakétának a légi indítására szolgáló bombázójuk, a H-6N szolgálatba állítása is. A H-15 és a DF-21D tehát a referencia fegyverek a H-47M2 vizsgálatához, kategorizálásához.

A fő feladatnak – legalábbis egyelőre – azonban a fix felszíni célok megsemmisítése tűnik. Ennek fontos része, hogy orosz értékelések kiemelik, hogy a jelenlegi, amerikai rakétavédelmi rendszerek nem – vagy legalábbis nem igazán – alkalmasak a Kinzsal leküzdésére. Ezért az Európába (Románia, Lengyelország) szánt, telepített, illetve a környező vizeken cirkáló, Aegis fegyverrendszerrel szemben az új, hiperszonikus rakéta vagy zavartalanul tevékenykedhet, vagy pedig képes azokat kiiktatni, és így más eszközök számára biztosítani a sikeres bevetést.

A Tu-22M3M-re visszatérve, a Kinzsal túl nagy ahhoz, hogy a bombázó a belső térben vihessen magával akár egyet is, mivel a becsült, 7,7 méteres hossza ehhez túl sok. Ezért a H-15-öshöz hasonlóan, kettőt a szárnyak alatt, a BD-45K függesztők helyén, kettőt pedig a beömlők alatt hordozhat. Amíg a MiG-31K-nál 2000, addig a Tu-22M3M-nél 3000 km-es hatótávot adnak meg a rakétára. Ennek oka talán az, hogy a bombázó nagyobb kezdősebességre gyorsíthat indítás előtt, így nagyobb kezdeti mozgási energiát biztosít.

4xkinzsal.jpg

(forrás)

A négyes hordozás rajza a mindig jól tájékozott charly015 blogról. Ugyanezen szerzőtől találni hármas hordozásról is sematikus rajzot, a H-22-esek mintájára. Fotók híján nem lehet tudni, melyik verzió az igaz, de a hivatalos – vagy annak tűnő – nyilatkozatok mindig a négyeset említik

Kitekintés: a kínai megoldás

Van a világon egy másik haderő, melynek szintén az egyik lényeges feladata az Egyesült Államok anyahajóinak sakkban tartása: a kínai Népi Felszabadító Hadsereg. Nekik sincs még ehhez elég nagy hordozóflottájuk, mely erre kézenfekvő megoldást nyújthatna, bár már gőzerővel építik ki ezt is. Addig is, sőt, a fejlesztések alapján párhuzamosan, a szovjet módszerhez hasonló metódust alakítottak ki, mi több, tovább is fejlesztették azt.

A kínaiak évtizedek óta a Tu-16 másolataként elkészült H-6 bombázó egyre újabb verziót használják robotrepülőgép-hordozó szerepkörben, hajók ellen. Légierejükben ennek van egyedül elég nagy hatósugara és fegyverterhelése e feladatkörre. Bár az utóbbi években új, hajóelhárító rakétáik is megjelentek, jelenleg a nyugati elemzőket nem ezek foglalkoztatják. A manőverező visszatérő egységgel is ellátott DF-21D, szárazföldi indítású ballisztikus rakétájukkal (ASBM: Anti-Ship Ballistic Missile, hajóelhárító ballisztikus rakéta) bombázók közbeiktatása nélkül tudnak csapást mérni, akár 1400-1500 km távolságban is. Ez ellen igen nehéz védekezni, de azért még lehet fokozni magának a rakétának a védettségét is. Ehhez visszatértek a H-6-oshoz, és annak N jelű változatát fogják alkalmazni. Ez a hasa alatt hordozhatja a rakéta légi indítású verzióját.

 1077224307.jpg(forrás)

Ha megvalósul, nagyjából iIlyen lesz a H-6N és fő fegyvere. A DF-21D légi indítású változata kissé hasonlóan helyezkedik el a H-22 függesztéséhez a Tu-22M törzse alatti, félig illeszkedő módszerhez. Azonban a kínai eszköz a H-6-oshoz mérten jóval nagyobb, noha tényleges méretei egészen hasonlóak a H-22-eshez /a kép 2020 januárjában egy szebbre lett cserélve/

A DF-21D működési elvét bemutató videó

A gyorsan mozgó bombázó nagy biztonságot jelent a DF-21D számára, hiszen ha a reptéren, indulás előtt nem iktatják ki a hordozó gépet, akkor a levegőben ez jóval nehezebb lesz, nem beszélve az így indított rakétáról. Más H-6 verziók légi utántöltéssel támogatják a csapásmérő társaikat. Ráadásul, a kínaiak pótolták a szovjet MKRC/Legenda rendszert is, csak a kornak megfelelő módon: UAV-kkel. Az MQ/RQ-4 Global Hawkhoz hasonló, de szárnyai miatt annál is futurisztikusabban kinéző Soar Dragon vagy Soar Eagle (翔龙, kb. Felszálló v. Lebegő Sárkány/Sas) néven ismert, HALE, azaz nagy utazómagasságú, hosszú járőrözési idejű UAV biztosít céladatokat műholdak helyett.

Az USA jövőbeni, fő ellenfelének tartott Kínai Népköztársaság ilyen katonai rendszerei komoly vitákra adnak okot, legalábbis az amerikai (angolszász) szak- és normál sajtóban. A stratégiájukban központi helyet elfoglaló, jelentős lehetőségeket biztosító, ámde méregdrága repülőgép-hordozókra minden eddiginél nagyobb veszély leselkedik, miközben légvédelmüket ASBM-ek ellen szinte csak a kis számban rendszeresített, kísérőhajókon lévő SM-6 rakéták tudják biztosítani. Bár már régóta folynak próbálkozások vadászgép fegyverzetébe integrált, ballisztikus rakéták fejrészeit elfogni képes eszközök létrehozására, ezek szolgálatba állítható típust nem eredményeztek még. És eközben a talán még veszélyesebb, hiperszonikus, manőverező siklógép (boost-glide vehicle, kb. hiperszonikus siklógép), a WU-14 formájában még keményebb fenyegetésen dolgozik Kína. Ezért az amerikai cikkek már az anyahajók elavultságát vetik fel, mint olyan eszközök, amelyek nagy erőt koncentrálnak túl sérülékeny módon, és amelyek túl drágák ahhoz, hogy feláldozzák őket. Így viszont stratégiai használhatóságuk erősen megkérdőjeleződött.

71337456-dc2b-4769-afc2-9849ec989866-original.jpeg

(forrás)

A Soar Dragon UAV számítógépes grafikája (a valódi fotókon vagy nem látszik a speciális szárnykialakítás, vagy ha mégis, azok festetlen prototípusokat mutatnak)

cms-content-staging_message-editor_2f1569980492315-df-17.jpg

(forrás)

A kínai médiában korábban WU-14 néven is említett (talán csak a siklógép maga), végül DF-17 ballisztikus rakétaként szolgálatba állított hiperszonikus fegyver. A WU-14-est a DF-16 rakéta hordozza

Ez az erőösszpontosítás egyetlen, így viszont elsőrangú célpontban hasonló gondot okozott a részben ezért is meg nem valósuló, utasszállító gépeken alapuló, hadászati robotrepülőgépeket hordozó típusoknál is. A témáról lásd a blogon e két részes posztot, ITT és ITT! Persze szem előtt kell tartani, hogy a sajtón át (is) folyamatosak a befolyásolási kísérletek (és nyilván nem csak az USA-ban), amik mind a közhangulatot, mind a döntéshozókat célozzák. Félelemkeltéssel, a saját eszközök vélt, vagy valós alapú degradálásával pedig jobban megnyílhatnak az állami források a hadiipari fejlesztésekre. Ezzel együtt, ránézésre talán mintha valóban lépéshátrányba kerülne az USA a hiperszonikus fegyverkezési versenyben, mely mostmár valóban kibontakozni látszik.

E verseny résztvevői kapcsán felmerülhet, hogy tulajdonképpen mi az újdonság, hiszen már a H-15 is elérte a szédítő, 5 Mach sebességet, és sok tíz kilométeres csúcsmagasságával szinte ez is az űrből csapott le. Bár várhatóan a mostani, új hiperszonikus fegyverek ennél kétszer, vagy akár még többször is gyorsabbak lesznek, még csak nem is ez az igazi előnyük. Amíg a régi eszközök is képesek voltak a pontosság érdekében helyesbítő, sőt, a túlélésük érdekében kitérő manőverekre is, itt nagyságrendekkel komolyabb pályaváltoztatásokról van szó. A magasság és a repülési irány sokszori, lényeges változtatásával, a megmaradó, hatalmas sebesség mellett, a védekezés az ilyen siklógépek ellen még a ballisztikus rakéták elfogásánál is sokkal-sokkal nehezebb. Potenciálisan olyan nagy területet és olyan rövid idő alatt fenyegetnek, ami hihetetlenül veszélyessé teszi őket. Végül, visszatérve a sorozat témájához: úgy tűnik, a H-47M2, bár hiperszonikus tempóra képes, de nem a fent leírt módon juttatja célba robbanófejét, ehhez túl kicsinek tűnik. Ilyen értelemben kifejezetten a H-15 modern váltótípusa csupán, nem az új fegyverkategória tagja.

Források és linkajánló

A sorozathoz szerencsére rengeteg ismertető állt rendelkezésre az interneten. Végül ezek bizonyultak a legfőbb anyagoknak, noha eleinte nem így tűnt. A Jefim Gordon és Vlagyimir Rigmant által írt, Tupolev Tu-22 ‘Blinder’ and Tu-22M ‘Backfire’ – Russia’s long range supersonic bombers c. könyv alapján kezdtem el az írást, és természetesen nagy mértékben támaszkodtam is rá a későbbiekben. Sajnos azonban idő közben kiderült, hogy e kiadvány elég sok tévedést és elütést tartalmaz. Reményeim szerint azért ezek túlnyomó részét sikerült a többi forrás által kiküszöbölni.

Szokás szerint a Wikipedia orosz (és angol), érintett oldalait is használtam, éspedig elsődleges forrásként is: ez utóbbi az elektronikai zavaróeszközök kapcsán történt elsősorban.

Mindenképpen szeretném megköszönni a szakértő segítséget Farkas Gábornak, akivel molnibalage révén léphettem kapcsolatba. Ezt a lehetőséget pedig molninak köszönöm. Ugyancsak értékes anyagokkal látott el hpasp ismét, neki is köszönet ezért!

 kotelekben.png

(forrás)

Nagyobb, díszelgő kötelékben repülő bombázók

 

Részletes ismertetők

/több esetben az egyes oldalaknál a Tu-22M0 lapja van megadva, de továbbmenve megtalálható a teljes típuscsalád, legalább az M3-ig, de néhány helyen az MR, stb. is/

ttp://testpilot.ru/russia/myasishchev/

http://testpilot.ru/russia/tupolev/ az előzővel együtt az első részben bemutatott bombázótervezetekről és elődtípusokról innen a legtöbb infó

http://www.aviation-gb7.ru/Tu-22M3_02.htm a típus történetének egyik fő forrása

http://www.universalinternetlibrary.ru/book/58846/chitat_knigu.shtml a típus történetének egyik fő forrása

http://militaryrussia.ru/blog/topic-258.html szokás szerint remekül használható, részletes a militaryrussia

https://ruslet.webnode.cz/technika/ruska-technika/letecka-technika/a-n-tupolev/tu-22m0-backfire-a/ és még remekebb az orosz típusok cseh weboldala, hihetetlen részletességgel

http://xn--80ada7afn3b.xn--p1ai/ucheba-samoljoty/627-tu-22m0 az egyik orosz repülőiskola szintén nagyon jó ismertetője

https://soldat.pro/en/2018/07/07/ty-22m3/

https://testpilot.ru/russia/tupolev/145/ a testpilot.ru-ban sem kellett csalódni ezúttal sem

http://bastion-karpenko.ru/tu-22m-bombers-rus/ a bastion-karpenko ezúttal csak másodlagos szerepet kapott, de így kiváló forrás

https://www.ausairpower.net/APA-Backfire.html a típusról nyugati szemmel – pár jó infó mellett azért vannak tévedések benne, már csak az írása óta eltelt idő miatt is

http://www.airvectors.net/avtu22.html

 

További ismertetők, egyes részletek

ttps://www.secretprojects.co.uk/threads/tupolev-post-1945-combat-aircraft-projects.850/page-2#lg=thread-850&slide=36 a secreprojects kapcsolódó thread-je

http://airwar.ru/enc/bomber/tu22m0.html

http://www.leteckemotory.cz/motory/nk-22/

http://www.leteckemotory.cz/motory/nk-25/ ez és a fenti a két, elérhető, részletes forrás a hajtóművekre

https://forum.htka.hu/threads/egy%C3%A9b-hajt%C3%B3m%C5%B1vek.100/ ’Allesmor Obranna’ remekül magyarázó hozzászólása az utánégetés (és mások) kapcsán

https://fas.org/nuke/guide/russia/bomber/tu-22m.htm SALT

https://nationalinterest.org/blog/the-buzz/the-tu-22m3-the-russian-bomber-the-world-truly-fears-23575 SALT

http://alternathistory.com/proekt-sverhzvukovogo-raketonostsa-45m-sssr/ a 45M-ről

https://www.secretprojects.co.uk/threads/tupolev-45m-1972-heavy-tu-22m-modification.2224/ a 45M-ről

http://aerosila.ru/products/dvigateli-razrabotannyedo-2000-goda Aeroszila APU-k

https://www.qsl.net/n9zia/USSR-EW ECM rendszerek

http://www.odrap.ru/katastrofe_tu-22m.html katasztrófák bemutatása

hpasp-től kaptam meg a Szergej Moroz és Szergej Popszujevics írta, orosz-angol nyelvű, Soviet Long Range and Naval Aviation missiles c. könyvet

 

Fegyverzet

H-22 és H-15 – ömlesztve

http://www.ausairpower.net/APA-Rus-Cruise-Missiles.html#mozTocId478484
http://rbase.new-factoria.ru/missile/wobb/x22/x22.shtml
http://airwar.ru/weapon/kr/x22.html
http://www.testpilot.ru/russia/mikoyan/kh/22/
https://ru.m.wikipedia.org/wiki/%D0%A5-22
http://xn--80aafy5bs.xn--p1ai/aviamuseum/dvigateli-i-vooruzhenie/aviatsionnoe-vooruzhenie/sssr/aviatsionnye-rakety/upravlyaemye-rakety/ur-vozduh-poverhnost/krylataya-raketa-h-22/krylataya-raketa-h-22-burya/
http://xn--80aafy5bs.xn--p1ai/aviamuseum/dvigateli-i-vooruzhenie/aviatsionnoe-vooruzhenie/sssr/aviatsionnye-rakety/upravlyaemye-rakety/ur-vozduh-poverhnost/krylataya-raketa-h-22/krylataya-raketa-h-22m/
https://warspot.ru/11933-h-22-eschyo-poletayut
https://topwar.ru/141995-raketa-h-22-vozvraschaetsya-na-sluzhbu.html
https://topwar.ru/37561-krylataya-raketa-h-22.html
http://www.xliby.ru/transport_i_aviacija/istorija_aviacii_2001_01/p7.php
http://xn--80aafy5bs.xn--p1ai/aviamuseum/dvigateli-i-vooruzhenie/aviatsionnoe-vooruzhenie/sssr/aviatsionnye-rakety/upravlyaemye-rakety/ur-vozduh-poverhnost/aviatsionnaya-aeroballisticheskaya-raketa-h-15/
http://militaryrussia.ru/blog/topic-125.html
https://vvs.moscow/weapon/krylataja-raketa-h-15/
http://www.airwar.ru/weapon/avz/x15.html
https://www.globalsecurity.org/military/world/russia/as-16.htm
http://bastion-karpenko.ru/cruise-missile-h-22pg/
https://weaponsystems.net/weaponsystem/HH08%20-%20AS-16%20Kickback%20(Kh-15).html#stat_tab-1

 

H-32

http://bastion-karpenko.ru/h-32/

http://testpilot.ru/rossiya/raduga/h-32/

http://militaryrussia.ru/blog/topic-756.html

https://theaviationist.com/2013/12/16/tu-22-cruise-missiles/ https://lenta.ru/news/2018/05/15/tu22/

https://vpk-news.ru/articles/41779

 

Többi

https://missiles2go.files.wordpress.com/2012/02/bazalt_08_.pdf a FAB bombákról

http://milit.ru/mines.htm a tengeri aknákról ez és a következő link

http://www.xliby.ru/transport_i_aviacija/tehnika_i_vooruzhenie_2000_08/p5.php

https://www.secretprojects.co.uk/threads/nuclear-aim-54.2321/ az atomrobbanófejes Phoenix

https://ruslet.webnode.cz/technika/ruska-technika/letecka-technika/a-n-tupolev/tu-134s-1-crusty-nav-mod/ ez és a következő 2: a Tu-134 bombázókiképzőkről

https://ruslet.webnode.cz/technika/ruska-technika/letecka-technika/a-n-tupolev/tu-134ubl-crusty-b/
https://ruslet.webnode.cz/technika/ruska-technika/letecka-technika/a-n-tupolev/tu-134ubk/
https://ruslet.webnode.cz/technika/ruska-technika/letecka-technika/a-n-tupolev/tu-134ubkm/

 

A típus afgán bevetéseiről

https://topwar.ru/26019-dalnyaya-aviaciya-v-afganistane.html
https://rutlib5.com/book/30605/p/49
https://rutlib5.com/book/30605/p/50
https://rutlib5.com/book/30605/p/48
https://books.google.hu/books?id=2m7fAAAAMAAJ&pg=RA1-PA9&lpg=RA1-PA9&dq=brotherhood+in+arms+exercise+1980&source=bl&ots=i8xVMA0XzH&sig=ACfU3U3m4_A4aBILxdeMW1Ps83qbptuV4w&hl=hu&sa=X&ved=2ahUKEwjN1YXQp4LkAhUHxcQBHQfuBGAQ6AEwFnoECAYQAQ#v=onepage&q=brotherhood%20in%20arms%20exercise%201980&f=false
http://www.russianarms.ru/forum/index.php?topic=1961.0
http://www.airforce.ru/content/daidzhest-1/143-blackjack-i-dalee/
http://www.airforce.ru/content/okb-tupoleva/1476-avarii-i-katastrofy-tu-22m/
http://www.airforce.ru/content/sovremennyi-period/260-vzglyad-na-razvitie-vvs-sssr-80-h-90-h-godov/
http://forums.airforce.ru/matchast/4390-kolichestvo-serii-tu-22m3-6/

 

egymas_felett.jpg

(forrás)

Tupoljev a Tupoljevből, avagy egyik Tu-22M3 a másik felett

 

A legutóbbi verziók (SzVP-24-22 és M3M) – ömlesztve

https://thaimilitaryandasianregion.wordpress.com/2016/08/19/tupolev-tu-22m-strategic-bomber/
http://charly015.blogspot.com/search/label/Tu-22M3
https://bmpd.livejournal.com/1828679.html
https://naukatehnika.com/tu-22m3m-proekcii-modernizirovannogo-dalnego-bombardirovshhika.html
https://bmpd.livejournal.com/2959378.html
https://nationalinterest.org/blog/buzz/bombs-away-russias-new-tu-22m3m-bomber-might-look-familiar-and-still-deadly-33381
https://topwar.ru/139038-tu-22m-poluchit-novuyu-versiyu.html
https://bmpd.livejournal.com/3142782.html
https://topwar.ru/145795-tu-22m3m-zachem-rossii-staryj-novyj-bombardirovschik.html
https://ruslet.webnode.cz/technika/ruska-technika/letecka-technika/a-n-tupolev/tu-22m3-svp-24-22/
https://ruslet.webnode.cz/technika/ruska-technika/letecka-technika/a-n-tupolev/tu-22m3m/
https://yurasumy.livejournal.com/701928.html
https://www.secretprojects.co.uk/threads/tu-22m3m-backfire-upgrade-program.22382/#lg=thread-22382&slide=0

http://www.aviation-gb7.ru/Tu-22M3M.htm

http://bastion-karpenko.ru/novella-p-38-mvms-2005/ a Sea Dragon radarról

 

H-47M2 Kinzsal

http://forums.airbase.ru/2018/04/t102437_36–aviatsionnyj-raketnyj-kompleks-kinzhal.html

http://prizmablog.ru/2018/03/21/ark-kinzhal-chto-eto/

https://missilethreat.csis.org/missile/kinzhal/

https://iz.ru/715127/aleksei-ramm/kinzhalnyi-udar-iskandera

 

És még…

https://www.thedrive.com/the-war-zone/29975/new-photos-point-to-chinese-bomber-being-able-to-carry-huge-anti-ship-ballistic-missiles Kína új fegyverei

… ahogy a Ka-50 esetében, a Tu-22M fotóival is zsúfolásig tele a net, ezért fotós linkszekció nincs, de egy horvát fórumot mégis ajánlok, mely teli van képekkel (is):

https://www.mycity-military.com/Avioni/Tupoljev-Tu-22M-Backfire.html

98349459_2880365705365338_7576273502135648256_n.jpg

(forrás)

Kesztyű helyett… 🙂 /2020 májusi kiegészítés/

bucsu.jpg

(forrás)

 

 Ha tetszett a sorozat, fontold meg a blog támogatását (jobbra fent a PayPal gombja)!

21 thoughts on “A Tupoljev Tu-22M bombázórepülőgép, 9. rész

  1. Az elején írsz a beismerésről, hogy nincs pénzük precíziósság tenni a fegyvereket. Ha ezt tényleg igaz, akkor kb. le is lehet állni az egész légierősdivel, mert kb. semmi értelme az egésznek. Legalábbis szerintem. Ha nincs PGM-ed, akkor az több dolgot is jelent.

    1. Közel kell menni a célhoz, nagyon. Ergo sokkal nagyobb veszélybe sodrod magad.
    2. Nem elég, hogy veszélyesebb, de a kockázat vállalásért cserébe a megsemmisítés esélye is kisebb.
    3. PGM nélkül lényegében egyetlen célpont támadható egy bevetésen, ha van ellenséges légvédelem. Lézervezérléssel egy célcsatorna van, GPS/SATNAV vagy végfázisú EO-IR vagy radar az már ahány fegyver, annyi célcsatornát.

    Az, hogy GPS/SATNAV vezérlés van, az egyszerre biztosítja a szimultán és pontos célleküzdést, aminek további előnye, hogy nem kell mélyen berepülni megfelelő kialakítású fegyver és platfrom esetén mélyen az légvédelem HMZ-be.

    Megfelelő platform pl. az F-35 + SDB kombó, aminek HMZ-je csak 50-100 km, viszont stealth gépről ez még vállalható kockázat. A 4++ generációnál marad a hajótműves JSOW a nagyobb gépeknél a JASSM, hogy jó messziről mehessen. Az IAF-nek meg pl. a levegőből indított ballisztikus rakétája.

    A javított pontosságú hagyományos bombázásnál ezt a 3-6 méteres adat olyan szinten mosolyogtató, hogy pislogok. Ez kb. 100 méteres oldási magasságú fékezett hatású bombánál esetleg igaz tökéletes viszonyok között. Valós harci körülmények között mese habbal. Fizikailag lehetetlen elérni 1-2 km magasságból buta bombával a 3-6 méteres szórást, ami bődületesen kis magasság ma. Maga a szél és a bomba felület érdességi eltérései nagyobb hibát okoznak ennél.

    Csak, hogy lássuk számokkal a szórást. Még PGM a korábbi LGB-k sem tudtak ilyen pontosságút úgy, hogy 8 másodpercig végfázis vezérlés pontosított. Ok, a bang-bang módszer nem volt túl pontos, de akkor is…
    i.imgur.com/sQFblFY.png

    Itt látszik az, hogy mennyire “cikcakkozva” ment a régebbi LGB és nem is találta el a céltáblát, picit mellément.
    youtu.be/0WsebiYf8YI?t=392

    Ez alapján azt képzelni, hogy ez buta bombával értelmes magasságból el lehet érni. Egész egyszerűen nem tudok mást mondani, hogy ez az orosz kommunikációs húzás afelé szól, aki nem ért hozzá. Mert aki igen, az nem hisz el ilyen bugyutaságot. Minden bomba és tűzfegyvernek van egy szórása. Ha csak a függőleges és nem a bomba megtett útját néznénk 5 km-ről, akkor is mulatságos a szórás érték. A harckocsi ágyúkat közelítené kis túlzással… Ha a bomba által megtett utat nézem 5 km oldással, akkor még kisebb az eltérés.

  2. A Kinzsál darabszámnál igazából pont az lehet a dilemma, mint a 2 db vagy 3 db H-22 esetén. Az az +1 db rakéta nagyon nagy tűzerő növekedést jelent, de a gép gyorsulását és hatótávolságát pont annyira korlátozza le, hogy az ember nem tudja, hogy akkor melyik kezébe harapjon. Bár a Kinzsál HMZ annyival nagyobb, hogy azért ez a hatás kisebb.

    A fegyver igazán nagy jelentősége szerintem hajók ellen lenne, mert több SAM kategóriát egész egyszerűen nulláz. A földi célok ellen túl nagy jelentősége nincs, mert minden célpontot komoly SAM ernyővel nem tudnak védeni, mert arra Isten pénze sem elég. Indít az ember egy tucat filléres szubszonikus 20 méteres haladó CM-et és akkor vadássza le, aki tudja. Még egy széttelepült Patriot osztály sem tud túl nagy területet védeni. Az Kinzsál végfázis sebességével talán még a legkorszerűbb Patiot sem tud mit kezdeni ma, ha nagy paraméterrel érkezik.

  3. Csak a téma alapján megemlített kérdéskörök is magukban hordozzák a kifogyhatatlan téma jelzőt.

    1000 köszönet az egész írásfolyamért.

  4. Ha igaz ez a hiperszónikus oldalra sasszézni tudó anyahajó gyilkos rakéta, akkor az az érzésem, hogy az amik a szép nagy anyahajóikat az orosz és kínai vizek közelébe nem fogják vinni jó darabig.

    Mondjuk azon is érdemes elgondolkodni hogy az űripar mellett létező technológia az oroszoknál az első ablak fűtés papírzsepivel? is? 🙁

    weirdrussians.tumblr.com/post/189625476162/cybertruck-nanotechnology-smartphones-here#notes

    Azt hittük – hitték a népek hogy majd szépen lassan demokratizálódnak a posztszojvet államok plusz bónusz a létező cucialisták (Kína, Venezuela, Kuba, Vietnam pl.). Nem úgy néz ki sok helyen. 🙁

  5. @molnibalage: Csekkolja az a politikus akinek száz kiló páncélból van az orcája. 🙂 Viccet félretéve. Rakétaezredtől olvasva, 87%-os találati arány szépen hangzik. Már persze hadgyakorlaton. Élesben vélelmezem “jobban remeg a kéz”. A másik hogy ugyan azt értem hogy végfázisban hőkamerás célkövető van (ide bőven jó), de ha gyorsabb az oldalra szökellése a támadónak mint a ballisztikus pályára és annak véletlen ingadozására méretezett 9 kg-os megsemmisítő AEGIS-nek, akkor a 13%-os hiba arányt vélelmezem az hizlalni fogja.

    Mindegy is. Innentől fogva nincs más hátra mint előre, ha hiperszónikus az “oldalsasszé”, akkor ahhoz kell igazítani a végfázis oldal irányú mozgékonyságát is.

  6. @rdos: Semmiféle kéz nem remeg. Az ilyen gyors BM-ek ellen teljesen automatikus üzem működik csak…

    Igen, egyes rakétáknák kombilnált ARH + IR van.

    Nem tudom, hogy itt volt-e videó a DF rakétáról, de nettó baromságot látni rajta. A támadó rakétának fogalma nincs róla, hogy indítottak-e rá rakétát csak sem, ergo a videón látható oldalra szökellés akkora marhaság, amire szavak alig vannak. Főleg, hogy videón látható kormányrendszerrel az ABM SM rakéta is rendelkezik. Csak az könnyebb. Egy védekező SAM mindig mozgékonyabb marad, mint egy nehéz támadó rakéta….

  7. @molnibalage: Igen, némileg feljebb van a videó… Mielőtt kommentelünk, annyit azért meg lehet tenni, hogy megnézzük, ami ott az orrunk előtt… A nettó baromságról annyit, hogy (biztos nem így van konkrétan, de nagyon nem ez most a lényeg) kb. egy közelségi gyújtó jellegű valami elég, az látja, ha jön valami szembe, és akkor lehet tudni, mikor kell félreugrani. Sok minden nem jön szembe, szóval elég jól lehet ezt látni.
    Azt is már most mondom, hogy megint nem fogom hagyni, hogy végtelenségig vitatkozz olyanról, ami igenis lehetséges, csak te nem tudod elképzelni vagy elhinni. Érted, ha te is úgy kezded, hogy “alig vannak szavak” meg ilyesmik, akkor más se lesz finomabb, bocs…

  8. @molnibalage: Nem remegő kéz. Kocsmai verekedésnél egyszerű a “stratégia”. Aki először üt, jó eséllyel győz. Nem túl lovagias, de meglehetősen hatékony technika. 🙁

    Már most ha az eddigi békés helyzet háborússá válása a tét, akkor a döntést hozók hajlamosak inkább a békés kimenetelt előnyben részesíteni főleg ha sikeres a félrevezetés.

    Ruszt Mátyás légtérsértő Csesznáját 3-ször lőhette volna le a Szu légvédelme, de sajnálták a rakéta árát egy civil kolhoz komisszár repijének a lelövésére. 🙁 Aztán leszállt a Krasznaja Plóságyra némi forgalmi dugót és egyéb “apró kellemetlenséget” okozva. Rossz hasonlat, de talán a lényeg átment. Hála a jó égnek a hivatásos rendvédelmiek is emberből vannak és érzik a felelősségüket. 🙂

  9. @Maga Lenin: Közelségi gyújtó jellegű….?

    Juj. Itt azért picit vágtam egy hátast.
    Szerintem maradjunk, a fizika és a realitások talaján. Dolgozzunk modellekkel és számokkal.
    Nem szoktam céltalanul kötekedni, ezért gondoljuk végig.

    1. A világon nincs multifunkciós közelségi gyújtó. Teljesen máshogy működnek, mint a konvencionális radarok. Eleve a rádiós közelségi gyújtó sem általános.

    2. Már eleve azt igen nagy izmozás elérni, hogy kismagasságban is működjön a SAM-eknél és ennél is. Lásd Buk-M1. Még az is úgy küzdötte le a célt, hogy a cél felett robbant, hogy elkapja a lentebb levő AGM-84 ás társait.

    3. A, hogy pont szemből jön a rakéta, az a videón eleve mese habbal kategória csak akkor van, ha az a hajó tüzel a rakétára, amit éppen támad. Na a CV esetén ez eleve nem igaz a kísérőhajók pozíciója mitt. Ergo ez mikrosec. nagyságrendben időzített pontosságú ugrás semmit sem érne. Igen, mikrosec. Mert 3000-5000 m/s relatív sebességnél 0,001 sec alatt 3-5 métert mozognak a résztvevők.

    4. A relatív sebesség akkora, hogy akkora méréstartományt egy rakéta soha nem fog átfogni egy rakéta orrában levő radar. Nem tud. Eleve a támadó rakta és saját végfázis sebessége is szór nagy tartományban. Vagy a mérési pontossága lesz pocsék. Eleve milyen hullámhosszon is üzemelne ez az elképzelt rendszer? (Bár a videón létező fegyver van, de ezt most ugorjuk át…)

    5. A rakéta mérete. Antenna egyenlettel kiszámolható, hogy egy R-77 méretű rakéta egy 0,01 m2-es célra kb. 2 km tud ráfogni. Akkor egy bejövő SM rakétára is legfeljebb 4-5-ről. Még egy méretesebb radar sem érzékelné 1-2 sec-kel az ütközés előtt a közeledő SM rakétát.

    6. Ezek után egy M8-10+ relatív sebességnél egy BM méretű rakétába megnézném, hogy még az ESA radar is hány db nyalábot és hány fokban tudna legyezni. Néhány tucat pásztázásnál többet nem tudna tenni ESA radar sem és akkor is alig lenne esélye egyáltalán eldönteni, hogy mi száguld felé, nemhogy még manőverezni. Szinte esélye nincs érzékelni a közeledő tárgyakat, mert azok nem csak szemből jöhetnek…

    7. A támadó rakéták minden manővere programozott vagy random. Mert a körülöttük levő világról fogalmuk nincs. A céltkoordinátát az indítótól kapják (ha van mit) és a végfázisban vagy megtalálnak egy nagy hajót, vagy nem.

    Műszakilag fizikai képtelenség, hogy egyszerre a hajókra menjenek rá és még akkora végfázis sebességnél még nézegessék is, hogy mi jön feléjük. Nincs is bennük ilyen radar. Hova férne el? Hogyan működne? Hogyan lenne elég detektálási távolsága? Mert az antenna egyenlet és a ESA pásztázásnak is megvannak a korlátai.

    A végtelenségig vitatkozás részt nem értem. Én láttam egy videót, majd műszaki és fizikai alapon kifejtem, hogy mekkora marhaság. Ezzel szemben, te élből leírod, hogy lehetséges, bár a fentiek függvényében totálisan homályos, hogy ez milyen műszaki vagy fizikai összefüggésen alapszik…

    És kérlek ezt ne moderáld ki…

  10. @molnibalage: Ezek olyan dolgok, amiket a fotelből nem lehet tudni. Innentől pedig igen is van helye az elképzeléseknek. Ezért írtam, hogy lényegtelen, hogy azt mondtam rá, közelségi gyújtó, de természetesen nem értetted meg, hanem elkezdted mondani, miért nem lehet az. (Azt tényleg utoljára mondom, hogy bezzeg ellenkező esetben, ha más nem fog fel valamit esetleg, akkor te milyen siránkozásba kezdesz.) Nem ez a fontos, hanem, hogy lehet, hogy megoldották. Valahogyan. Ezért kár kilométeres kommenteket írni.
    PS: egyszer megnéznél kívülállóként egy kommentfolyamot, és látnád, hogy mit jelent, amit mondok, hogy folyton veled kell vitatkozni, és ez kurva unalmas. Nem is engedek neki nagy teret ezen túl se.

  11. @molnibalage: Pont a lényeg nem ment át. Ahhoz hogy a “nem remegő kezű automatika” működésbe lépjen, valakinek (ma még remélhetőleg embernek) meg kell hoznia azt a döntést hogy működhessen. Még egyszerűbben fogalmazva, nem az első pofon lesz ez, hanem csak a szomszéd a leeső korsója után kap sebesen a kezével, ami történetesen az irányomban van. Vagy se. És akkor KO. 🙁

  12. @rdos: És mi ebben a nagy szám? Kb. 40+ éve erre van tervezve az egész, mert tömeges ASM, CM támadást manuálisan nem lehet kezelni. Az Sz-300P (IOC 1978) is így működik, a Patriotnak csak félautomatikus üzeme van meg full auto.

    Gyakorlatilag ma az ember szinte csak jóváhagyni van ott meg előre definiálni a zónákat, hogy a rendszer hol dolgozzon és azt írja felül.

    Ajánlom figyelmedbe a HTKA-n levő összefoglalót a Patriot és Sz-300 részeket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük